Vén horgászok balladája

Négy jó barát, négy vén horgász
elindultak vidáman, 
négykerekű járgány gurult
ős hetedhét határban. 


Cél: a Mura, déli határ, 
mosoly ül az arcokon, 
betárazva ezer csali, 
edződtek bősz harcokon. 


A táskákban sok jó falat,
várja szörnyű végzetét, 
vörösbor és sompálinka, 
néhány hűs sör, szerteszét.


Bedokkol a két autó, 
kezdődik a hétvége,
jókedvnek és boldogságnak
domolykó a mértéke. 


Sült hús, gomba perzselődik, 
eszem-iszom, vigalom, 
egyre fogy a friss hazai, 
nem is marad, fogadom. 


Irány a víz, tiszta folyó, 
csillog-villog a paduc, 
nimfát fel és fogj belőlük, 
persze csak ha fogni tudsz!


Lackó orsót, Günter switchet, 
Péter tailing loop-ot dob, 
Balu meg a szúnyogok közt
őrült vitustáncot rop. 


Simi, Ricsi bírálóan
figyeli a csapatot, 
hogyha segít, figyelj-tanulj, 
és a szádra lakatot. 


Eszik a hal, bár nagy nincsen, 
ami van, az kiröhög, 
a legnagyobb minden legyet 
mélabúval kiköhög.


Forró az ősz, már csak Péter 
s Günter állja a sarat, 
Laci bácsi Balu mellett 
horkol benn a híd alatt.


Későre jár, jön az este, 
Lackó pácolt húsa sül,  
folyik a nyál, őröl a fog, 
majd mindenki kiterül. 


Új nap virrad, új remények, 
új helyek és új mesék, 
hajlik a bot, freccsen a víz, 
fácán rikkant, zeng a rét. 


Lackó fáraszt, de szép csuka! 
Megmeríti vagányan, 
megtapsoljuk, ilyen halat 
nem láttak e határban. 


Elpilledve, napszúrással 
térünk vissza délután, 
most Péter főz: Puttanesca? 
mi csak nézünk nagy bután.


Benyakalunk két üveg bort, 
fogy a pálesz, a dohány, 
míg a ráncok kisimulnak 
házigazdánk homlokán. 


Másnap reggel szomorúan
pakolászik a csapat, 
kevés csomag, tömény élmény, 
bár nem fogtunk sok halat.


Elindulunk, autónkban
elmélázva benn ülünk, 
messze zúg az öreg Mura -
csak éppen már nélkülünk...

Megjegyzések

  1. Balu bácsi versét megírta,
    ki olvasta, kendőjét tele ríta.
    Aki most ott nem lehetett, s jóbarát,
    irigység ne sárgítsa orcáját.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése