Hétvége

Igazi bűn lett volna, ha hétvégén, a "szinte gatyarohasztó" melegben otthon maradok. A bűnhődés sem maradt volna el, hiszen a háromnapos ünnepre apelláló pecások kedvenc meteorológusaink előrejelzése szerint alaposan pofára esnek majd a fagypont alatti hőmérséklet láttán. Tanulság: horgászni MOST kell, nem holnap, nem a jövő héten...

Az összevont ragadozó tilalom és az egekben dorbézoló Dráva egyébként is próbára teszi a tűrőképességem, így marad - az egyébként nem megvetendő - pickerezés, a keszeg és a ponty, valamint a tekergő, zamatos csontkukaccsokor. Hogy ne legyen egyhangú a nap, magammal vittem az ifjabbik McFly-t,  aki pöttöm termetével és három évével alaposan megalázta a tározó pecásait; négy pontyot terelt a partra néhány óra alatt. Ahogy kell: bevágás, fárasztás (azaz egyelőre inkább csak tekerés, de pedzegeti), végül a kezembe nyomja a botot, mert ő akar szákolni. A halat kézbe kell fogni, megnézni, majd a merítővel elengedni és integetni neki. Soha jobb kezdést...

Érdekes megfigyelni, hogy az egyébként leállíthatatlan gyerkőc mennyire komolyan veszi a horgászatot. Szerencsére imádja az állatokat, a csontiban két marékkal kutat, a békát, halat óvatosan fogja, s szinte természetesnek veszi, hogy visszakerülnek a vízbe. 

Délután pedig kirándulni mentünk, természetesen útba ejtettünk egy nevelő tavat is, ahol oktatásban részesült. Irdatlan mennyiségű két-három nyaras ponty grasszált a part előtt, megetettük őket, elképesztő látványt nyújtott a kukoricás pufiért küzdő halcsapat. 

Felesleges szaporítani a szót: számomra egy ilyen nap pontosan akkora felüdülést és élményt jelent, mintha számolatlanul fognám a balinokat. Na jó...majdnem akkora élményt. :)