Ízkavalkád

Ebben a bejegyzésben kicsit eltérek a legyes-pergető vonaltól. Tavalyi újévi fogadalmam szépen sikerült megtartanom; folyóra szálltam egy kis lélekvesztőben és hihetetlenül izgalmas élményekkel gazdagodtam. A dolog azonban kissé egyoldalúra sikeredett: domira, jászra, balinra és csukára horgásztam, a békés halak valahogy szépen kimaradtak. Nem csoda, ha a lelki szemeim megjelent egy-egy szebb balin, eszembe sem jutott pickert vagy bolognai botot pakolni a csónakba, a márnára vagy paducra legyezés pedig számomra már tényleg extrém kategória a rohanó vízen (annak ellenére, hogy őszintén tudom tisztelni azokat, akik így horgásznak és halat is fognak). 
Idei fogadalmam tehát az, hogy többet foglalkozom majd ezekkel a gyönyörűséges jószágokkal, ami valószínűleg nagy örömet jelent majd nekem, nekik jóval kevesebbet. Persze állóvízen is szeretném őket hajkurászni, a legyes pontyozás mellett nagy szerepet kap idén a pickerezés is. 

Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy az etetőanyagokon kívül másféle íz - és illatanyagot, dipet (pláne), meg hasonló marhaságokat nem használok, és soha életemben nem használtam, mert teljesen feleslegesnek tartom őket. Éveket horgásztam végig a lent található egyszerű csalikkal, s most, néhány esztendővel később újra nekiláttam, hogy elkészítsem kedvenceimet, egy-egy kisebb befőttesüvegben; terveim szerint a szezonra jól összeérnek majd az alapanyagok. Talán számotokra is adok egy-két hasznos ötletet, hiszen szó szerint fillérekből előállítható ez a kis készlet.
Mert semmi hókuszpókuszra nem kell gondolni, egyszerű csemegekukorica lesz az alap (a nyári pecák  legnagyobb favoritja), félig töltjük az üvegeket, rá kerülnek a következő fűszerek: fahéj, méz, pálinka, fokhagyma, császárkörte és keserűmandula aroma. Nagyjából ennyi. Természetesen nem ömlesztve,  hanem külön-külön üvegbe porciózott kukoricakupacokra. Megjegyezném, hogy ezek a csalik sem jelentenek tuti fogást (mint tudjuk, "tuti" módszer vagy csali nincs, akárki akármit is állít), de kellemesen áthorgászhatunk velük akár egy egész évet.


Keserűmandula és császárkörte
Ifikori kedvencem volt az utóbbi, egyedi illatú aroma, tavasszal elképesztő mennyiségű halat adott, sokszor akkor is, amikor másoknak kapása sem volt. Érdekes, hogy az év többi részében annyira nem jött be. A keserűmandulát néhány éve használom, egész évben fogós, de vannak olyan napok, amikor megőrjíti a halakat. Mai napig nem sikerült rájönni, mi az oka, de tény, hogy az egyik legjobb ízanyag. 

Fahéj
A klasszikus, mindig használható íz. Alapból kellemes a tóparton beleszippantani a fahéj-felhőbe, ezt valószínűleg a halak is tudják ezt, mert szeretik. Érdekes, hogy legutoljára mindig a fahéjba burkolt kukorica romlik meg (volt, hogy egy teljes idény után is jó maradt), nem tudom, mi lehet az oka, talán a jó konzerválóképesség, mindenesetre egy idő után kissé erjedt szaga lesz (főleg a nyári napon), ami még izgalmasabbá teszi a halak számára. Tehát kukorica az üvegbe, fahéj rá, bőségesen, összerázod, kész a koktél.

Méz és pálinka
E két összetevőt együtt használom, a kukoricára mézet csorgatok, majd felöntöm pálinkával. Nyáron az igazi, az amurok is komálják, meg a nagyobb keszegek is. Pálinkát valószínűleg az összes összetevőhöz önthetnénk, hiszen az alkohol kitűnő oldószer, megkönnyíti az ízanyagok bejutását a kukoricaszemekbe, de én csak mézzel keverve használom. Pálinkakedvelő horgászok közelébe ne ülj vele, volt, hogy az egyik vidám haver peca végére jókedvűen elfogyasztotta az egész üveg csalianyagot.

Fokhagyma
Talán erre kapják fel legtöbben a fejüket, sokan nem tudják, mennyire erős csalogató hatása van ennek a szagnak. Ezt sem bonyolítom túl: friss fokhagymát nyomok a kukoricára, jó sokat, majd összerázom az üvegben. Ismerek olyat, aki fokhagymaport használ; jó lehet az is, de így jóval intenzívebb az illat. Nagy hátránya, hogy egész nap a parton ülve egy idő után cigánypecsenyéről, meg csülökről fogsz korgó gyomorral vizionálni az illatfelhőben. Ha választani lehetne, ezt jelölném meg kedvencemnek, veri a legtöbb ízt és csalit, de - mert a horgászatban mindig van legalább egy DE - meglepő módon míg egy vízen rendszeresen remekel, máshol kapás sincs rá. 

Lehet egyébként más aromákkal, fűszerekkel (kardamom, vanília, kókusz, s egyebek) is kísérletezni, számomra ez az ötösfogat volt leggyakrabban a nyerő. Ha van neked is tipped, mindenképpen oszd meg velünk!

Megjegyzések

  1. A keserűmandula számomra is a legkedvesebb ízanyag. De csak azért, mert valami oknál fogva a balatoni pontyoknak is a legkedvesebb...:-) legalábbis én ezt tapasztaltam. A kis kiszerelésben beszerezhető, száraz óriáskukoricát megfőzöm, majd nyakon öntöm keserűmandula sziruppal. Ez a főzött kukorica önmagában is egy tökéletesen kiegyensúlyozott csali lesz, na de így megbolondítva már valódi pontycsemege.

    VálaszTörlés
  2. Bátyó, a császárkörtét nem próbáltad még?

    VálaszTörlés
  3. De, próbáltam, anno, most inkább az eredeti ligeti hullott sárgabarckra, és egy tógazda barátom irsai olivér törkölyére esküszöm...:-)))
    Nem, de majd ne felejtsél el a kajakodba tenni, aztán a Köd szigetén kipróbáljuk...:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése