Tenkara - A magyar módi

Az utóbbi hónapban rengeteg üzenet és hozzászólás érkezett a blogra, hogy folytassam tenkarás sorozatomat. Az írás igazán nem az én műfajom, néhány soros beszámolóval elboldogulok, de utánanézni, kutatómunkát végezni lusta vagyok, ezért úgy döntöttem, az utóbbi két szösszenet után dobok egy posztot saját tapasztalatokról. A tenkara-őrültek valószínűleg úgyis inkább kíváncsiak erre, mint száraz adatokra, ráadásul éppen kapóra jött a meghívás: barátnőm távoli rokonai Horvátországban élnek, házuktól száz méterre hullámzik egy hatalmas tározó, s belőle folyik ki egy tiszta vizű, pisztrángos csatorna. Azonnal eszembe jutott kedvenc Iwanám, nameghogy most aztán villoghatok majd a tenkara-szereléssel fogott halak fényképeivel, így megérkezésünk után a szokásos tiszteletkört letudva lerongyoltam a vízpartra. Táskámban a fényképezőgépek és a polaroid szemüveg mellett néhány legyes doboz, a jól bevált nimfákkal és szárazlegyekkel, na meg három országos méretű szendvics; minden jóval ellátva mégiscsak optimistábban áll hozzá az ember egy ilyen vállalkozáshoz. 

A lengetést a tározón kezdtem, abban a reményben, hogy a Gyékényesi tavon és a Duna-holtágak között töltött órák megedzettek erre a feladatra. Tenkarázni nem könnyű dolog. Gondolj csak bele: állóvízen megközelíteni a halakat - főleg ebben a kristálytiszta vízben - nem egyszerű dolog, hiszen legjobb esetben is 8-10 méterre állunk a céltól, ahová a legyet szeretnénk juttatni. Kinéztem egy jókora hínárfoltot, szárazléggyel kezdtem...és egy csodálatosat bodorkáztam.


A legnagyobb harminc deka körüli lehetett, de egyre kisebbek jöttek. Közben beborult az ég, cseperegni kezdett az eső, a kapások megritkultak, így váltottam, ezúttal nimfával kezdtem csalogatni kedvenceimet. Jóval kevesebbet fogtam, de nagyobbakat, én pedig önfeledten elkeszegeztem három órát. Jelzem, itt is el lehet felejteni a "vertikális legyezés"-t és az egyéb marhaságokat, nem függőlegesen engedtem a nimfát a mély vízbe, hanem a zsinórt a jellegzetes tenkara-dobással kiterítettem, hagytam lassan süllyedni, közben folyamatos kontaktus közben lassan a hínárszél mellett mozgattam a legyet. Az egyik ilyen húzásba agresszívan belerántott valami, reflexből odakentem neki, s legnagyobb meglepetésemre partra segítettem egy hetven deka körüli süldő pontyocskát. Az UL Iwanával igazi csata volt (valahol itt van a bot optimális teherbírása), ráadásul a magas parton legyes merítővel kiszedni sem volt egy leányálom. 


Úgy döntöttem, zárszónak tökéletes lesz, átvágtam egy nagyobb csalánoson és vallatni kezdtem a csatorna vizét. Láttam egy gyönyörű szivárványost, de esélyem nem lett volna ellene, így békén hagytam. Szokásommá vált, hogy csak egyféle botot viszek túráimra, így nem csábulok el, s nem dobom félre a tenkarát holmi háromkilós pisztrángokért, hasznos elv, ajánlom másnak is. Váltogattam a legyeket, de egy apróságon kívül semmi nem jelentkezett. 


Erre persze számítottam, rendes legyes felszereléssel is brutálisan nehéz víz ez a csatorna, de nem adtam fel, ráadásul egy hancúrozó kölyökróka is felvidított. A víz kifejezetten magas volt, megállni benne nehéz, embert próbáló feladat, ráadásul sunnyogtam is rendesen, mert fogalmam sem volt, hogy a szigorúságukról híres horvát halőrök milyen képet vágnának műlegyes "spiccbotomhoz", hiszen a tenkara bármennyire is legyezés, nehéz lett volna elmagyaráznom nekik a módszer létjogosultságát közel tízszavas horvát tudásommal. Szerencsére nem találkoztam a rend és a halak kiváló őreivel, viszont verőfényes napsütés következett, így egy sekélyebb pool-ból kiszedtem néhány szép sebest és szivárványost, néhányat eredeti kebari legyekkel.


Bónuszként beugrott egy szebb domolykó is, nagyobb hancúrt művelt, mint a ponty, így bővült a fogott fajok listája, aminek megint csak örültem, mivel ismét a megírandó cikk jutott eszembe. 


A móka addig tartott, amíg valami hatalmas dög le nem tépte az előkémet, de legkevésbé sem bántam. Végig ettől tartottam, a tenkara (főleg az ultrakönnyű alfaja) sportszerű módszer, de figyelembe kell venni, hogy a nagyobb, kiló körüli halak ellen - főképp sodrásban, vagy ha nem tudunk utána menni - már esélyünk sincs. Piercinggel ellátni egy víz összes halát pedig legkevésbé sem sportszerű, így be is fejeztem a horgászatot (tartalék előke híján nem is nagyon tehettem mást), búcsút intettem a kis folyónak, a tározónak, majd visszatértem a családhoz. 

Szép volt, jó volt, de elég nem volt: holnap ismét kiballagok valamelyik holtágra vagy kiöntésbe szerencsét próbálni. Ismét csak tenkara botot viszek, mert tenkarázni jó. Próbáljátok ki Ti is!

Megjegyzések

  1. Nem is tudtam, erről a japán izéről, a tenkaráról.
    Nagyon tetszik, és gratulálok a cikkekhez.
    Tenka! Légyszi folytasd a tenkarás írásokat.

    Először (95-ben)egy román mócot láttam tenkarázni a Békás szorosban, saját készítésű mogyoró husánggal és sima kendermadzagos-damil kombóval, spider léggyel. ugyan úgy nyomta mint ahogy a you tubon látjuk a japcsiktól...még ő sem és én sem tudtam , hogy valójában mit csinál :-)

    VálaszTörlés
  2. Szombaton hajnalban a Selmecen toltam két órát a szépséges tenkara botommal.
    Sajnos a dobások még nem terültek és a legyek is gyorsan leváltottak polibogárra, de fantasztikus volt. Fél öttől fölfelé gázolva jött négy domi, utána a parton lefelé sétáltam vissza és olyan dolog történ, ami legyes bottal még sosem: a saját oldalamról, a fű mellől fogdostam a domikat és nem kellett a túlpartot dobálnom. Ráadásul a mögöttmem álló fák sem akadályozták a dobást. Szóval van ennek a módszernek létjogosultsága. A Kanálon kipróbálni igazi férfimunka és nagy bátorság lehetett. Hajrá.
    G.

    VálaszTörlés
  3. Szevasztok!
    Bizony, a tenkara kivételes dolog. Ha az ember megszokta a dobást, lényegében hosszon belül bármit szépen meg lehet horgászni. Az előke terülésével sokszor még nekem is gondom van, de nimfákkal szépen megy, viszont ott gyakoribb a gubanc. Mindegy, ezt is életfogytig lehet tanulni, ami jó. Egyébként akartam írni a víz nevét, de azt hittem, a Kanal csak valami becenév, kanálist, csatornát jelent, miből vágtad le, hogy arról a vízről van szó?
    Pupa, érdemes kipróbálni, főleg egy finomabb bottal. McFly-nak mondogattam, hogy vigye magával Boszniába az Iwanám (legalább személyesen is találkozhattunk végre), de gyáva nyúl, nem mert tenkarázni kinn, mert félt, hogy seggberúgják miatta. :) Aztán amekkora halakat fogtak a videó alapján, nagy létjogosultsága nem lett volna a dolognak.

    Tenka

    VálaszTörlés
  4. Tenka, szeretem azt a vizet, néha el is jutok oda Szabó Levi barátom jóvoltából. Sajnos nem elégszer. Nem állomvíz, de megvannak az erényei.
    Jobb, hogy nem adtad oda a botod, McFly barátja épp ott törte apró darabokra a 2-es botját egy pisztránggal. A Poprádon fárasztottam 25 körüli pisztrángot az én szép kis Yamamémmal, és nem volt két perc, hogy ne reccsenjen meg. Nálam is a nimfás vége megy inkább, de idén remélem, megtanulok rendesen dobni, bár hét év alatt sem sikerült legyesbottal.
    Na hajrá,
    Gergő

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése