Rovarok a vízparton

A következő kis cikket néhány éve követtem el, a Sporthorgász magazinban jelent meg. 

Rovarok a vízparton

A műlegyes horgász - mint a neve is mutatja - a vízparton található, vízben élő, víz felett repkedő rovarokat próbálja utánozni a műlegyekkel. Ehhez azonban nem árt jobban megismerünk ezeket a rejtélyes lényeket, egyrészt a sikeresség érdekében, másrészt pedig abból az okból, ami az igazi horgászt jellemzi: nemcsak a halat megfogni, hanem megismerni a vízpart élővilágát és gyönyörködni benne.
A rovartan nem is olyan egyszerű dolog, ahogy sokan képzelik, még a műlegyes horgász szemszögéből sem. Nem elég képekről másolgatni az adott élőlényt, meg kell ismerni annak viselkedését, életciklusát, hiszen ez vezet igazán az eredményességhez. Elengedhetetlen feltétel, hogy az elméleti tudás gyarapítása után nyitott szemmel járjuk a vízpartot, mert eredményességünket befolyásolhatja az is, mivel-mikor-hogyan horgászunk az adott területen, adott halfajokra.
Vegyük hát sorban ezeket a rendkívül érdekes kis lényeket, melyekből leggyakrabban készülnek a műlegyek. Megpróbálok szorítkozni a Magyarországon fogható halfajok által kedvelt csalikra, de lesz köztük olyan is, amivel a pisztrángot csaphatjuk be nagy eséllyel.

Szárazföldi rovarok
A szárazlegyek és nedveslegyek nagy részét ezen állatkák utánzatai alkotják. Ez lehet szöcske – amit hazánkban igen nagy sikerrel használnak a domolykó horgászatában -, különféle bogarak, hangyák, de akármely másik szárazföldi rovar, melyet a vízparton megfigyelhetünk, becserkészhetünk, s kópiáját azonnal meg is köthetjük. Nem vesztegetnék több szót ezekre, hiszen csak a fantázia és a terület faunája szab határt a légytípusoknak.


Árvaszúnyog lárva (Chironomidae)
Versenyhorgászok előszeretettel használják ezeket az apró, vörös lényeket csalinak, nem kevés sikerrel. A szúnyoglárva egész évben kitűnően vizsgázik, nimfaként kötjük és alkalmazzuk a különböző vízrétegekben. Tavakban az iszapban tenyészik hatalmas mennyiségekben, a tószúnyog lárva és a szitakötő lárva mellett a legfontosabb tápláléka a halaknak, de lassabb és erősebb sodrású vizekben is igen fogós légy. Hazánkban leggyakrabban bodorkát, domolykót foghatunk vele, de akasztottam már szúnyoglárvával pontyot is.


Bolharák (Gammarus)
A legtöbb vízben igen nagy tömegben található, 1-2 centiméter hosszú szelvényezett testű sárgásbarna színű rák. Ahol felfordított kövek alatt, vízbe esett ágakon, vízfenéken heverő levelek alján megtaláljuk, ott biztosan sikeresek leszünk vele. Szintén minden hal kedveli, ugyanúgy foghatunk utánzatával pisztrángot, mint keszegféléket. Nimfaként kötve, a víz különböző rétegeiben mozgatva érhetünk el vele sikert.


Tegzes (Trichoptera)
Klasszikus műlégy készíthető belőle, ám ahhoz, hogy formáját és életciklusát leírjuk, három részre kell bontani alaktani megjelenését.
Lárvaállapotban – innen ered a tegzes név – apró kövekből, fadarabokból, homokból „várat” épít magának, hogy megvédja puha, sérülékeny testét. 1-2 centiméter hosszú, finom szőrzettel borított, lábai a fejénél helyezkednek el, ezek kandikálnak ki a tegezből, helyét így változtatja. A báb a tegezben fejlődik ki, majd a bábállapot végén a víz tetejére úszik, ahol egy vedlés után nyeri el végső formáját (imágó).
A kifejlett rovar többféle színű lehet: barna, fekete, szürke, lepkeszerű szárnnyal. Eme formájából száraz illetve nedveslégy köthető, míg a lárva és a báb forma nimfaként válhat be.


Kérészek (Ephemeroptera)
A kérészek a halak kedvelt táplálékai, lárváik szintúgy, mint a tavaszi-őszi időszakokban tömegesen kirepülő kifejlett példányok. Rajzáskor sikeresen próbálkozhatunk száraz és nedvesléggyel. Igen sok fajtájuk létezik, a szürkétől az olajzöldön és a sárgásbarnán át a sötétbarnáig minden fajta megtalálható közöttük.


Álkérészek (Plecoptera)
A kérészeknek három faroknyúlványuk van, az álkérészeknek csak kettő: ez a legfontosabb különbség a fajok között. Lárváikat testfelépítésük alapján különböztethetjük meg: az álkérészek lárvája zömökebb. Hasonlóan a tegzeshez, a halak kedvelt csemegéje, a belőle kötött légy a pisztráng kedvenc csemegéje. Színei szintén változatosak, a lárva a fekete, barna, sárga változatokat veszi fel. Mivel a pisztrángnak fogalma sincs a kérészek és az álkérészek közti anatómiai különbségről, ezért kötésük különbségénél leginkább esztétikai szempontok dominálnak.


Szitakötő (Odonata)
Tavakban a pangó részeket kedveli lárvája. Karcsú változatának imágója acélkék, illetve smaragdzöld. Lárvája is vaskos, 4,5 cm hosszúra megnövő. Ragadozó életmódot folytat. Lárvájának utánzatát hosszú szárú horogra kötjük.


Természetesen szót ejthetnénk még egyéb fajokról is, de leggyakrabban ezeket használjuk legyeink kötéséhez. Mint említettem, mindig az adott helyzet szabja meg azt, hogy éppen melyiket használjuk, hiszen kismillió apró momentumot figyelembe kell vennünk a műlegyes horgászatnál, ezért cseppet sem egyszerű a dolgunk. Persze nem arról van szó, hogy fogunk-e halat az éppen oda nem illő léggyel, inkább az adott horgászat sikerességét kérdőjelezi meg a választás, magyarán: nem mindegy, hogy óránként fogunk egy halacskát, vagy ötpercenként akasztunk és fárasztjuk a szebbnél szebb példányokat.
Share on Google Plus

About Balázs Peti

ClogFlyFishing - horgászblog tájakról, halakról, ételekről, emberekről, élményekről. A blogon található szöveges és képi tartalom megosztása csakis a szerző engedélyével!

1 megjegyzés :

  1. Nos, megvan az oka, miért nem akartam, hogy itt is leközöld ezt az irományt. Egyrészt ez egy újságba, laikusoknak való cikk, kedvcsináló, nagyon kevés információval. Inkább az entomológia "megízlelésén" van a hangsúly, de nagyon egyenetlen írás, mentségemre legyen mondva, hogy nem mai gyerek. Legyeseknek inkább ezeket ajánlom, sokkal, de sokkal részletesebbek, folytatásuk következik:
    http://www.ceeff.com/irasok/biol ogia/bogarasszunk
    http://www.ceeff.com/irasok/biol ogia/bogarasszunk-2

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.