Keszegezz léggyel állóvízen!

Közel 10 éves - eredetileg a Sporthorgászba íródott - "cikkem", s bár sok dolgot ma már másképp látok, jó olvasni ezeket a sorokat; most veletek is megosztom. 

Sosem felejtem el gyermekkorom horgászatait, nem ácsingóztam nagy pontyok, amurok, csukák után, abban az időben a keszegezés kielégítette ezt a szenvedélyt. Nincs is nagyobb öröm annál – és ezt vallom a mai napig -, mint aprítani a keszegféléket, főként, ha megtaláljuk a csapatot, akkor aztán garantált a szórakozás.
Ezt az élvezetet azonban tovább lehet fokozni egy műlegyező felszerelés megvásárlásával. Sokan most csóválják a fejüket, hiszen a keszegezést nem is képzelik el másként, mint egy kiadós feederes-matchbotos horgászatként.
Azért tegyünk egy próbát. Könnyű legyes felszerelést válasszunk, mondjuk egy AFTMA 3-4-es botot (esetleg még könnyebbet, vagy egy tenkara botot), hozzávaló orsóval és zsinórral, 10-12-es előkével, mivel igen kis legyeket használunk és így a fárasztás is élvezetesebb. Keressünk egy állóvizet, ahol eddig sikeresen horgásztunk keszegre, vigyünk magunkkal egy doboz műlegyet, aztán kezdődhet is a móka.


Igen ám, de milyen műlegyek legyenek a tarsolyunkban?
Nincs ebben semmi ördöngösség. Ha a víz tetején szedeget a bodorka, vörösszárnyú vagy a küsz – főként meleg nyári napokon - biztos sikert érhetünk el a szárazlegyekkel. Kisebb horgokra kötött szöcskehangyaapró poli bogár - ezekkel a legyekkel szelektálhatjuk is a keszegek méretét. Kiváló keszeglegyek a Goddard caddis, a Red Tag, a Coachmann légy és ezek variációi, melyek igen könnyen megköthetők, mégis beváltak ezen a téren, hiszen az egyszerűség a műlegyezés berkeiben sem megy az eredményesség rovására. Ha a bodorka vagy vörösszárnyú csapatok a felszínen szedegetnek, ezekkel a legyekkel biztosra mehetünk akár a legsüketebb, kapástalanabb időszakokban, nem beszélve arról, hogy sokkal nagyobb az esélyünk egy-egy kapitális példány megakasztására, mint a hagyományos keszegező módszerekkel. Egyik barátommal történt meg az eset tavaly a közeli tavon: a vízen úszó Goddard caddisra feljött valami hatalmas állat a víz mélyéből, a bot spiccét a vízbe rántotta, persze a vékony előke nem bírta a terhelést. Szóval az efféle meglepetések elég gyakran előfordulnak. Nagyon könnyen fogható ezzel a módszerrel a küsz, amit nem kell fitymálni, mivel légyre inkább a nagyobb példányok ugranak, másrészt kezdőknek ideális gyakorlási lehetőséget nyújt ez a virgonc kis hal.

Hűvösebb időben, vagy a fenék közelében tartózkodó halakra horgászva  a nimfa az ideális megoldás, bár sokszor nyáron is ezek a nyerők. Hűvösebb időt írtam, bár írhatnám azt is, hogy ezek a legyek univerzálisak, mert minden időjárási viszony mellett igen fogósak lehetnek. Egy kezdő számára tagadhatatlanul nehezebb módszer, mint a szárazlegyezés, de az élmény, ami benne rejlik, megérdemli a folyamatos gyakorlást és kísérletezést. Lényege, hogy olyan helyeken vezetjük a nimfát, ahol a halat látjuk, vagy éppen csak sejtjük, például nádszegély, hínármező mellett, stégek, csónakok környékén (ilyenkor meglephet minket egy-egy sügér is, mindig üdítő színfolt ez a harcias kis hal).


A nimfa fajtái - akár a szárazlegyek esetében – tetszés szerint variálhatók, a halak nagyon szeretik a chironomid legyeket, a Pheasant Tailt, a GRHE-t, s egyéb klasszikus nimfákat. Sokan előszeretettel használnak egyszerre két legyet, ezt állóvízen nem ajánlom, legfőképpen azért, mert a legeredményesebbek közvetlenül a nád, hínár és egyéb akadók mellett leszünk, és félő, hogy a másik, szabadon fityegő horgot cipelve a hal akaratlanul belekeveredik valamelyik horogmarasztaló gyönyörűségbe. A nimfákat különféle módon súlyozhatjuk, de érdemes használni süllyedő előkét is, valamint apró sörétólommal is növelhetjük a merülési sebességet – ez teljes mértékben a helyzettől függ. Kezdők számára hasznos lehet a fonott vagy vékonyodó előke végére rögzített kis polifoam kapásjelző, ugyanis tavakon a kapás nimfára sokkal észrevehetetlenebb, mint a folyóvizeken. A nimfákat egyébként nagyon lassan, finoman kell vezetni, aprókat húzogatva rajta. Nem könnyű, de hamar meg lehet tanulni.


De hogyan is horgásszuk meg ezeket a vizeket? Felmerül az a probléma, hogy sokkal nehezebben gázolható egy tó, mint egy folyó vagy egy csatorna. Nincs probléma akkor, ha be tudunk gyalogolni a vízbe, s így a kellemeset összekötjük a hasznossal, például egy forró nyári délutánon a Balaton partján. Partról horgászni nehéz és általában több bosszúságot okoz, mint amennyi örömöt, bár ez is e helyzettől és a környezettől függ. Nagyon nagy segítség egy csónak, mellyel a kívánt helyre óvatosan beállva meg is kezdhetjük – akár ketten is – a horgászatot. Ideális megoldás továbbá egy Belly Boat, bár gyanítom, hogy kis hazánkban elenyésző lesz azon horgászok száma, akik állóvízi keszegező horgászat miatt ilyesféle alkalmatosságot vásárolnak majd magunknak. Hogy ez miért van így, nem tudom, bellyből horgászva a legközelebbi a kontaktus a hallal, utólérhetetlen érzés a vízben kapálódva lengetni. Kényelmesen lehet legyezni továbbá olyan stégekről is, melyek mélyebben benyúlnak a vízterületre.

Ennyit dióhéjban erről a módszerről. Tiszta szívemből ajánlom minden kísérletező kedvű horgász számára, hiszen egyrészt felhőtlen szórakozás, másrészt a siker is garantál, ha jó helyen, jókor próbálkozunk – mivelhogy minden fajta és stílusú horgászatnak ez a legfőbb titka.
Share on Google Plus

About Balázs Peti

ClogFlyFishing - horgászblog tájakról, halakról, ételekről, emberekről, élményekről. A blogon található szöveges és képi tartalom megosztása csakis a szerző engedélyével!

1 megjegyzés :

Üzemeltető: Blogger.