A pergető, a legyes, a zsír és a bagoly

Tükörbejegyzés.
Még kimondani is hosszú ezt a szót, nemhogy kitalálni. Soha nem jutott volna eszembe hasonló, természetesen Atyafi ötlötte ki egyik este, ki tudja miféle alkoholtartalmú frissítő hatására. A hétvégi első közös horgászatot terveztük Skype-on keresztül, mikor hirtelen, minden különösebb bevezető nélkül bepötyögte nekem ezt a gyönyörű, új fogalmat. Azonnal beugrott, mit szeretne közölni, és - férfiasan bevallom - azonnal megtetszett az ötlet (én fehérbort ittam). Tükörbejegyzés...hmmm...ferde tükör a másikról...


1. bekezdés: "This is the beginning of a beautiful friendship!"

Persze egy ilyen próbálkozás nem minden veszély nélküli: adott egy megrögzött pergető, aki minden áron bizonyítani szeretné, milyen egyedülálló is az a víz, ahová a másikat vitte, s egy befordult műlegyező, aki retteg attól, hogy ezen a vízen bebukik a másik előtt, miközben az kifogja a jövő hetet is...nos, egy ilyen vállalkozás után a két fél vagy elválaszthatatlan lesz, vagy örökre megutálják egymást. Titkon azért reménykedtem abban, hogy beszámolhatok nektek Atyafi trükkjeiről (egy halat nyolcszor lefényképezni, horogra papírhalat akasztani, stb), s így kicsit halványulni kezd a személyét övező mítosz, de ez nem jött be; kénytelen vagyok bevallani, hogy az ürge tényleg tud horgászni, ami hiányossága pedig van, azt majd bepótolja tőlem...
Péntek este pakolászás közben alaposan megnéztem, milyen gúnyát és felszerelést szedek össze, biztos voltam benne, hogy a Simms mellessel, a nyúlszőr kalappal és a hátamra csatolt legyes merítővel kiviszem a séróját, sőt, közel két éve nem használt Patagonia mellényemet is leakasztottam a szögről, pedig nagyon nem szeretek mellényben horgászni, általában megelégszem egy táskával is. A mellényen ott fityegett egy halom kütyü is, gonosz vigyorral hagytam rajta mind, annak ellenére, hogy október vége felé az efféle vizeken viszonylag ritkán alkalmazzuk az amadout és a CDC zsírt. Mint később kiderült, ez utóbbi nagy szerepet kapott a horgászat végén. De erről később.

2. bekezdés : Melyben megtudjuk, hogy egy folyónak két partja, ahogy az éremnek is két oldala van

"Nézz, nézz az ég feléééé!" - énekli Charlie bácsi a jól ismert slágerben, s mi szombat hajnalban  megfogadtuk ezt a tanácsot. Persze semmit nem láttunk, mert még koromsötét volt, de csillagokat sem nagyon, ami felhős, borús időt ígért. Mindezek ellenére időben ott topogtunk a vízparton, s mikor kivilágosodott, nekivágtunk a határnak. Persze a vizet felosztottuk: enyém lett a bal, övé a jobb part, természetesen minden jellegű politikai célzás és indíttatás nélkül. 
Megnézegettem a felszerelését: mindig lenyűgöznek a retro, divatból rég kiment módszerek, mint például a pergetés, ami persze nyomába sem ér a műlegyezés művészetének, mégis megvan a múlt századbeli romantikája. Persze nem kifejezetten arra a negyven grammos balinólomra és az ökölnyi hármashorogra gondolok, amit a drávai domik réme felkötött "sportszerű szerelék" gyanánt, bár bevallom, még sosem láttam senkit élőben gereblyézni, így bizonyos kíváncsisággal tekintettem a délelőtt elé.
Gábor látta szememben a nem titkolt lenézést, így vidra gyorsasággal otthagyott, hogy egy valódi vidrának adjon randevút, akiről kiderült, hogy korán kezdte a mai horgászatot, mivel egy szép domit tartott a szájában, s néhány perc múlva élet-halál harcot vívott a drávai domik rémével, akinek szemében féltékeny düh lobbant a  hal láttán. 

3. bekezdés - Most már horgásszunk végre!

Elkezdődött tehát az egyesélyes verseny pergető és legyes között. Ahogy várható volt, pillanatokon belül átvettem a vezetést kettő darab vezérküsszel. Meg kell jegyeznem, gyönyörűek ezen a vízen a küszök, nagyok, eszméletlen étvágyuk van még a hűlő vízben is, és megesznek mindent, ami eléjük kerül. Ez utóbbi nem töltött el túl nagy lelkesedéssel, ám ez a fogás is a műlegyezés felsőbbrendűségét bizonyította a pergetéssel szemben. 


Sajnos az öröm kérészéletűnek bizonyult, Gábor egy szép domival felzárkózott, sőt, ha talán meg is előzött volna, de közben úgy döntöttem, darabszámra szól a verseny. Természetesen nem irigykedtem rá, lekezelő bólogatással nyugtáztam a véletlen fogást, s készítettem néhány kompromittáló felvételt, amit később bármikor felhasználhatok majd ellene (ezt a domolykót egyébként fenekező bottal és kukaccal fogta, bizonyítékképpen ott van előtte a képen a földbe szúrt ágas).



Az egyik zúgónál angyalhaj streamerre jókora rávágás, szép balin a tettes, ez kicsit javított a helyzeten, bár még korai lett volna elbízni magam. Emelt fővel, szememben egy született győztes fölényével vettem ki a vízből, most ő fotózott, s közben forrt az epéje. Nem is bírta sokáig, otthagyta a zúgót, s fogott egy újabb szép domit. Ehhh...


Nem jöttek nagy halak, de legalább egyre kevesebb is. Legyalogoltunk egészen a torkolatig, közben fújni kezdett a szél, cseperegni az eső, mi is egyre jobban éreztük magunkat a haltalanságban. A torkolatnál nevetségesen alacsony víz, ahogy a csatornában is, aminek egészen kicsit azért örültem: lesz mire fogni a buktát.


Elindultunk visszafelé a töltésen, hosszú szakaszon semmi, aztán belebotlottunk egy balinóvodába. Egy nagyobb őn reményében dobálni kezdtük a pályát, de azoknak éppen máshol lehetett dolguk, mindenesetre jól elszórakoztunk a növendékekkel. A következő képet Levinek ajánlom, az első nedvesléggyel fogott balinomról készült. Nem nagy, de legalább kicsi, viszont olyan rávágást produkált, mintha villám vágott volna a botba. 



Egy idő után az őnök megunták az abajgatást és valahol máshol folytatták a tivornyát, mi pedig visszabattyogtunk az autóhoz. Ott már vártak minket, zöld egyenruhában, nagy szemeket meresztve. Először azt hittem, a halőr figyel árgus szemekkel, de kiderült, hogy csak egy kedves régi ismerős, akit kitörő örömmel üdvözöltünk, s a találkozás emlékét megörökítendő ellőttünk néhány közös képet.



Közben sötétedni kezdett, s a reggel óta szivárgó, gyanús eredetű és szagú fehér hab is egyre vastagabb lett a vízen (újabb tényező, amire panaszkodni lehet a gyenge eredmények miatt), Atyafi is egyre türelmetlenebb lett, szerette volna megpucolni és bepanírozni a fél zacskónyi arasznyi kisbalint, így elindultunk hazafelé, a már zuhogó esőben. 

4. bekezdés - Helyesbítés

Mielőtt minimum tizenhat feljelentést kapnék a bejegyzés megjelenése után, megjegyezném, hogy természetesen semmiféle hármashorogról és kisbalin-filézésről nem volt szó a mai napon. Nagyon jól sikerült napot tudhatunk magunk mögött, fáradtan, átfagyva, de elégedetten értünk haza. Bizony, lassan itt a november, hideg van, hideg a víz: lassan véget érnek a hasonló horgászatok. Jön az igazi csukaszezon, a menyhalazás, a forralt bor időszaka...


Micsoda? Kimaradt valami? Ja, igen. Mint a bejegyzés elején írtam, a CDC zsír is szerepet kapott a történetben. Ha kíváncsi vagy rá, T. Olvasó, és még nem fáradtál le teljesen, végy egy nagy levegőt s evezz át Atyafi birodalmába, hogy megismerd a jobb part beszámolóját és az érem másik oldalát. 
Természetesen bármit irkál is rólam, egyetlen szava sem igaz...

Megjegyzések

  1. Atyafién már kommenteltem, de feltételezhetően konspirációs okokból lekerült onnan...

    http://www.youtube.com/watch?v=Tk0hkbE0pTU&feature=related

    Most mennem kell egy-két molotovkoktélt széthajigálni és elolvasom.
    Már most mondom, hogy a képek überfaszák!

    VálaszTörlés
  2. Ok, dobj a nevemben is néhányat.
    Az övére kerül még fel kép, meg szöveg is, asszem azon dolgozik éppen. Érdemes lesz újra elolvasni azt is.
    Ja, ha nézegeted a képeket, vizsgáld meg, milyen pulcsi van rajtam. Ismerős? :)

    VálaszTörlés
  3. Szuper, irigységgel GRAT!

    Ezt a tükrös dolgot (két író, egy esemény , legyes-pergettyűs) én is kitaláltam, anno az Eurohorgászba ment volna, Gégény Viktorral, csak a főszerkesztő úgy gondolta, hogy nincs rá pénz ...

    VálaszTörlés
  4. Ja? a pulcsi. Egészséggel viselje mindenki, és gondoljon arra amikor elindult valami legyezkedés ebben az országban:-)

    VálaszTörlés
  5. Basszus, de jók a képek róla! Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jól nézek ki. :-O
    Professzionális UL hatását keltem. :-)
    10 pont ezért!
    :-)

    VálaszTörlés
  6. Divatos szóval extralájk a tükörbejegyzésért. Óriási ötlet, hihetetlenül színvonalas kivitelezés. És hogy közben jól éreztétetek magatokat...az legyen a megérdemelt fizettség.

    VálaszTörlés
  7. Köszönjük! :)
    Sokkal pozitívabb a visszajelzés, mint hittem. Ezek szerint az emberek értik a viccet. Legalább ez megmaradt nekünk...

    VálaszTörlés
  8. Üdv!
    Ide még nem írtam, most megteszem. Atyafiét már kommentáltam. Ide csak annyit, mélységes hódolat, és sárga irigység!
    Milyen a pácolt apró balin? :)
    qvik (aki távoli rokona a rezes bagónak. Hogy az miket mesélt nekem!)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése